(elkéstem ^^)

Mindegy. Úgyis megszoktam már
hogy eltépnek úgy, hogy fáj.
Majd ha ez megszűnt,
tán lemosom a kezemről a bűnt.
Szeretek, s elborít a mámor,
de elillan, mint a kámfor:
mire megtörténik százszor
már megüthetsz bárhol.
Ez a büntetésünk egy ölelésért:
a Sors a fonálhoz nyúl: késs még!
Ne szakítsd el életünk fonalát,
ne tűnjön el előlem még egy barát...
Egy újabb képszakadás
és nincs több akadás,
olyan leszek, mint egy szikla,
és nem hat sem víz, sem szikra;
nem bánthattok, mert nem érzem,
csak szép csendben elvérzem,
permanens öngyilkosság, csak ez az, mit teszek:
hogy minden nap örökké emlékezek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.