Soha ne keltsetek fel álmomból,E csapda agyamban rombol.Gerincem már rég eltörött,Íme, innen meg nem szökök.Te! Ki látsz engem itt vergődni,Siess innen! Meg foglak ölni...És nem tudod, mi vár rám még:Győzedelmeskedik rajtam a kétség...!

Mutatom minden nap a vidám arcom,De közben démonaimmal vívom a harcom.Mosolyogva, röhögve féltem az énem,Mert az arc, mit látsz, az egyetlen reményem.Nem segít semmi, hogy maszkom megtörd,Beláthatsz mögé, de ennél nem lesz több;Összenövök vele, jó ez így nekem,Míg pengémmel…