Kell egy inger, egy hatás,
Amire azt mondom: ez faszás!
Mondj valamit, amire jön a reakció:
Üdv, szervusz, vagy viszlát, szió!
Tessék, Évi, itt a szó: "szar"
Szedj ki ebből, vagy mélyebbre kaparj.
- Bal kézben a cigim, jobb kezemben toll
- Lábamon bakancs, nem panaszkodom.
Rajtam rakat ruha, remegek mégis
Van, mi nem fűt, fázhat ám a szív is
Tudom, elhagysz te is, egyre távolodsz,
Nem beszélsz, nem kérdezel, nem morogsz,
Körbevesz a sűrű erdő, leállt a termelés,
Egyre kevesebb favágó, kevesebb fűrész.
Jönnek-mennek a percek, évtizedek maradnak,
Egyre jobban érzem: én is maradok magamnak.
- Bal kézben a cigim, jobb kezemben toll,
- Egyedül vagyok, de nem panaszkodom.
Fülemben-szívemben szívem dobog,
És figyel; vele hallok, pillantást vele dobok.
Nyelvem durva posztó, követ morzsol fogam;
Te csak ennyit látsz? Elfogadom, jól van.
Kívül-belül fekete, ne is kérdezz többet,
Nem tudhatod, engem milyen kereszt követ.
Lennék csak együgyű, tudatlan bolond
Nem is volnék ilyen, annál inkább boldog.
Kevés gonddal jár a kevés gondolat,
De nem erről szól most e szónoklat:
- Bal kézben a cigim, jobb kezemben toll
- Nem vagyok már egyedül, így nem panaszkodom.

P.S.
...Nem élhetek már, nem lehetek
Nem gyűlöllek eléggé, hogy szeresselek...
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.