Még egy ajtó kitárva előttem,
Belépek... a villanykörtét lelőttem.
Elborít a sötét, de jól látok,
Nem fedi homály a világot.
Résnyire csukódik mögöttem az ajtó,
Kezem ügyébe kerül egy kampó.
Van nálam pisztoly, horog, szablya,
Ami a testedet darabokra szabja.
Ne menekülj, mert sarokba szorulsz,
Végül a lábaim elé borulsz.
Mikor ezer sebből vérzel, jő a halál:
A Túlvilágon már nincsen semmi szabály.
No mercy, én ezzel mondom el
A kérdésre a választ, ha senki nem felel:
Halott vagy, mint télen a természet,
Nem hiszel, nem gondolsz, nincs reményed,
De nem is szenvedsz, kínjaid megszűntek;
Ez a lelked: tested darabjai eltűntek.
A fekete föld nyelte el magába,
Vérvörös illat terjed az éj szagába...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.