Bár úgy tűnhet, nincsen semmi baj
Felemészt, eltemet belül a zaj
Már zakatol állandóan a fejemben
Bár volna másik szervezetem
Mely másképp kattog, másképp jár
Tudom, hogy ez a szar nekem jár
Mint egy büntetés: nem hagy nyugodni
A tény, hogy nem akarsz meg rohadni
Utolsó tartalékaim használom épp ki
Meglátszik, de nem sok van már itt
Önmagamat szipolyozva, megtörve, pusztítva
Nem segíthet rituálé, szeánsz, vagy ima
Hidd el, ez a dolog nem olyan sima
Ez nem tetszik, ez nem príma
Szívom a cigit, de mit használ
Tönkretesz, ahogy te is tönkrebasztál
Utolsó tartalékok, nincs, mi töltsön
Nem akarom, hogy hozzád bármi is kössön
Véres sikoly szakadna fel torkomból
Látod, neked sosem elég a jóból
Nézheted, ahogy a mosolyom arcomra fagy
Míg szívem leáll, elmém örökre elhagy.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.