Cím nélkül:

Messze még a vég,
Utunk indult rég,
A vers közben álmos leszek,
Nem tudom befejezni a rímeket
Csikkszag csiklandozza orrom
Tüdőm nikotintól egyre csak forrong
Tesóval ülök itt egy padon
Megeszi a szenyám, de full leszarom
Érettségi után belecsapunk a lecsóba
Majd nyáron ugrálunk a Fertő-tóba.

Halott Múzsa

Ennyi volt, vége már, meghalt a múzsa
Versíró képességem a Semmi köti gúzsba
Nincs miről dalolnom, elszállt az ihlet
Vele szállok én is, csak repülni taníts meg!
Folyót szánt arcomon a legördülő könnycsepp
Valamit adj nékem Múzsa, kérlek, tölts meg!
Halott vagy, bár hozzád szól az imám
Semmi nincs már bennem, semmi, csak a hiány...
A Túlvilágról, könyörgöm, küldj nekem egy jelet:
Nélküled, Múzsa, nem élem túl a jelent.

Óda Cz. Zs.-hoz
- és egyéb testrészeihez -

Ülök egy padon, narancsot eszem
És e helyről csak Rád emlékezem
Óh, e gyümölcs mily gömbölyű!
S szememben a látvány! Gyönyörű!
Múló memoárként mozognak melleid
Kecsesen kelletted kellemes kellemid
Elmém kéjes ketrec volna számodra
Elbódítana látványod mámora
Ellágyul a szívem emlőidet látván
Ha farkam volna, kemény lenne, mint a márvány!
Mint egy madár, rebben el az emlék,
Hova lehetne ennél szebb még?
Jössz és én látlak, óh, de gyönyörű
A narancsot eldobodom, mert van még gömbölyűbb!

:DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.