Köszönöm ezt a fél évtizedet
a fiatalságom veled éltem meg,
hálás vagyok azért, hogy voltál
s hogy nem vagy: sokkal jobb már.
Köszönöm a vigasztaló szavakat,
hogy éreztetted, nem vagyok kacat,
aki te voltál, s vagy,
hát nem viseli el az agy,
ilyen képmutató hogy lehettél:
oly igaznak tűnőket leheltél.
Hálás vagyok azért, hogy magamat boldognak hittem,
ahogy a mosoly is, álca volt minden.
A hazugságaid szívből köszönöm,
így azt képzeltem létezik még öröm,
mi érhet engem:
kár, hogy semmi, de semmi nem maradt bennem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.