Te is ott ülsz a szorosban,
de nálad senki sem tudja jobban:
te érzed, hallod, látod,
belül mekkora űr tátong.
És ami mellette ül
- szótlanul, szíveden belül -
az a csúf bűn,
mi nem enyhül:
mindez csak haragot szül.
Hogy ki ellen? ne tagadd,
ki bánthat, az csak tenmagad,
csak te érzed, mi fáj,
mi boldogságod útjába áll.
Okozhatja más - bárki,
csak te tudod kiásni
szívedből a tüskét,
tedd meg tüstént:
légy szabad,
tartsd meg a szavad,
ne csapd meg magad,
tudod, hogy szánalmas vagy,
ahogy bánatodban úszol,
és magadból ki nem kúszol,
senkit se érdekelsz,
mégha magadból ki is kelsz,
dühöd csak téged emészt:
lásd, ennyit ér az egész...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.