Fejemet újra borítja sötét ár,
Nagyon fáj, messze száll, jajj, de kár,
Karmazsin szörny tépi testemet:
Karma szaggat, fogai élesek, rettenet...
A harag csak magára marad,
De mérge a nyelvedre ragad;
Menj bazmeg', menjél már!
A szakadék mélye rád rég vár.
Ne habozz, mert Styx habjai
Sikolyaid fogják élvvel hallgatni.
Te is elhagysz? Egy ember plusz-mínusz,
Mondd el, mondd, Te mégis mit tudsz?!
Miért kell egyensúlyban lennem?
Ha újat kapok, a régit elvesztenem?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.