Hidegvérrel űzöm mesterségem,
nem tudom már mióta végzem;
bár még mindig gyűlnek a strigulák,
elmosódnak a véres figurák.

- érted jövök majd éjszaka,
s elrejt engem a vér szaga -

Röppennek a fejek, szakadnak az inak,
és mindez csak ádáz ellenségek miatt.
Dolgom végeztével érkezik a bér,
és csak folyik és folyik és folyik a vér...

- érted jövök majd éjszaka,
s elrejt engem a vér szaga -

Kilencvenkilenc véset a falon,
a kilencvenkilenc életet falom,
a századik még ma éjjel meglesz,
gyere csak, pengém, te ma még kellesz.

- érted jövök majd éjszaka,
s elrejt engem a vér szaga -

Aludnék, fáradt vagyok már,
egy bérgyilkost senki se sajnál;
a hold benéz az ablakon
díszes tőr siklik a nyakamon...

- nem jövök érted éjszaka
s leleplez engem a vér szaga -

Szokásos munka. Tiszta és rendes,
bár most ruhám vörös és nedves:
életemben először a kezem remegett,
hibázva metszettem el az ereket...

- sehová sem megyek éjszaka
messzire repít a vér szaga -

A századikon is túl lettem,
a századik virágot is leszedtem;
a pályámat, mit vérrel öntöztem,
az éjt, melyhez öltöztem,
elfelejteni soha nem lehet:
egy ilyen csak egy dolgot tehet.

- gyilkos szellemként járok éjszaka
és nem érdekel más, csak a vér szaga -

Csak fekszem a hírhedt falam mellett,
haldoklom; ez már nagyon kellett.
Mindjárt végleg eltépem a lélek-fonalat,
S saját véremmel húzom az utolsó vonalat.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.