Egyszer úgyis elpusztulsz
nem kell hozzá sok idő
míg magadba butulsz
s az őrület kijő.

Rágja a lelked
mint ruhát a moly
messzire viszi eszed
a résen az érzék kifoly':

Ne tátsd a szád
betér a rossz
kitör, mi fáj
de marad a kosz.

Hunyd le a szemed
zárd ki, mit hall a fül
minden kívül reked
míg lelked egymagában ül.

Meg kell hagyni, meg kell hagyni,
van egy pont, mi tönkre tesz
nem kell jót vagy rosszat kapni
önmagadért felelsz:

Lépned kell egyszer
mindent hagyj ott
így tökéletes leszel:
a legszebb élőhalott.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.