Sötét hollószárnyával csapkod
körülrepdes a dalolászó Halál,
ritmusa a fejemben kattog
zenéje pokolra visz talán...

Mellette búsan battyog a Magány
fekete köpenyét lengeti a szél
az őrületbe is kerget akár
csendes ajkán dal nem kél.

A szép utat így hárman járjuk,
- kidőlt fák, mérgezett patakok -
s türelmesen csak azt várjuk
a hold kinek hoz szebb holnapot

A két társam tán egy,
mindkettő vigasztal,
de nem tudni, ki hova megy
s ki önt le forró viasszal.

Halálos magány - magányos halál
mindkettő csak arra vár
a harmadik fél meg bután áll
tudja, tenni bármit kár.

Külön-külön vagy együtt
valamelyik úgyis magával visz
a Magány, ki a Halállal feküdt,
s vele egy pohárból isz'.

Halálos magány - magányos halál
utam végén mindkettő áll
kézen fogva mosollyal kaszál,
sötét felhő alól fekete toll száll.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.