Autók jönnek-mennek, nem szűnik a zaj
A fejemben, már régen nem zavar
Ha nem figyelsz, mert azt én sem teszem;
Néhanapján még törött szíveket eszem.
Úgy tartja kedvem, hogy tartom az iramot
Néhanapján szárazon sír a halott.
Csak állok az utcán, előttem szakadék,
Néhanapján egyenesen bele szaladnék;
Szívemet villám porba szúrja,
Néhanapján ezért egy könnycseppem hullna.
Kemény lélekkel minek is beszélni,
Néhanapján oly jó volna mesélni...
Néhanapján elhalkul a zaj,
De sosem tűnik el a zűrzavar:
Ki magára álarcát teszi ép észnek
Az mosolytalan nevetéssel is nézhet.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.