Soha ne keltsetek fel álmomból,E csapda agyamban rombol.Gerincem már rég eltörött,Íme, innen meg nem szökök.Te! Ki látsz engem itt vergődni,Siess innen! Meg foglak ölni...És nem tudod, mi vár rám még:Győzedelmeskedik rajtam a kétség...!

Csak állsz előttem, nem tudod, mitévő légy,Akkor sem kapsz választ, ha tetemeden zümmög a légy.Elsápad az arcod, számolod a perceket,És elméd halott álmokat kerget.Torkodba kést szorítok, a képedbe nézek:Fogalmad sincs róla, mennyire szerettelek...És mennek a tavaszok és jönnek…

Mutatom minden nap a vidám arcom,De közben démonaimmal vívom a harcom.Mosolyogva, röhögve féltem az énem,Mert az arc, mit látsz, az egyetlen reményem.Nem segít semmi, hogy maszkom megtörd,Beláthatsz mögé, de ennél nem lesz több;Összenövök vele, jó ez így nekem,Míg pengémmel…

Ha az álom olyan áltató,Felesleges az altató.Vajon álca-e a halál?Csak az élet végén áll?Kezdődik-e új lét?Elfeledve a múltét...?Lehet hogy csak ámít?Akkor már úgysem számít...A lélek egy üres puszta:Egy lepusztult szukaHallhatatlan, elhaló lélek-zete;Szívemet borítja mint…

Bár úgy tűnhet, nincsen semmi bajFelemészt, eltemet belül a zajMár zakatol állandóan a fejembenBár volna másik szervezetemMely másképp kattog, másképp járTudom, hogy ez a szar nekem járMint egy büntetés: nem hagy nyugodniA tény, hogy nem akarsz meg rohadniUtolsó tartalékaim…

Te vagy számomra a nagybetűs Barát,Ki rossz mellett bennem jót is lát,És mindig mindent megbocsátÉs szeret, miképpen senki más.Ki meghallgat, mikor a szó a torkomra forrKihúz a bajból, hibáimért nem korhol.Szeretlek úgy, melyre kifejezés nincsen:Személyed lett az én legdrágább…

Csak siratom, mi voltNem sajnál a HoldAmi maradt, holtAz élet leporoltA vád nem koholtŐ mindig csak korholtHa szépen, ha csúnyán szóltNincs, ki hiányoltSzívemet, e motortLeállítom, elkopott.

Kell egy inger, egy hatás,Amire azt mondom: ez faszás!Mondj valamit, amire jön a reakció:Üdv, szervusz, vagy viszlát, szió!Tessék, Évi, itt a szó: "szar"Szedj ki ebből, vagy mélyebbre kaparj.- Bal kézben a cigim, jobb kezemben toll- Lábamon bakancs, nem panaszkodom.Rajtam rakat ruha,…

Nincs harag. Gyere csak.Jöjj, hogy megfojtsalak.Nincs harag. Lépj közelebb,hadd akasszam nyakadba a kötelet.Nincs harag. Gyere hát!Mélyesszem eredbe a borotvát.Nincs harag. Ölelj át,És szívedbe szúrom szívem gyilokját.De ne feledd: nincs harag,Miután hullád egyben nem marad.

Egy vidám, élelmes leány vagyok én,Tengetem napjaim a Föld kerekén.Sok a szép emlék, mi ideköt,De annak, mi taszít, száma még több.Csak egyszer hagyj el két percreA mosoly lehervad, homály ül szememre;Szép emlékeim kezdenek kínozni, Rettenetes időket hivatottak hozni.Hiába…