1, Ne légy áldozat: legyen büszkeséged, egészséges mértékben.
2, Tűnj elérhetetlennek: ...de azért okozz meglepetéseket.
3, ,,A tudat határozza meg a létet."
4, ,,Te nem a tested vagy. A tested csak birtoklod. Te a lélek vagy!"
5, Láss a szemeddel, vizsgálj a szíveddel, elemezz az agyaddal.
6, Olvass: Olyan helyekre repít, ahová nem is gondolnád.
7, Tanulj újat: És csináld szívből, koncentrálj, ültesd magadba.
8, Minden nap fordíts időt a lelkedre: Buddhisták szokása, hogy egy naplóba írják, aznap mi bosszantotta őket. Vasárnap visszaolvassák, a lényegtelen dolgokat kihúzzák. Ugyanezt megteszik egy hónap múlva. És rájössz, milyen értelmetlen dolgokon tudod magad felhúzni. Írd fel a jó dolgokat is, ne szálljon el az emlék, amiből építheted magad.
9, Meditálj: Egyesével lazítsd el a tagjaid, menj le alfába, élvezd, ahogy zsibbad az agyad és feltöltődsz.
10, ,,Mindent viszonozni kell, erre való a hála... és a bosszú."
+1: Ha szomorú vagy, ússz a Bú legaljára. Mélyedj el benne, érezd, ahogy teljesen átjár. Majd győzd le. Egy darabkáját se hagyd élni, mert csak mérgez!

Hittan órán megkértek minket, hogy írjunk a gimis éveinkről. Nesze neked költészet napja.

Leírhatnék most mindent tanárnőnek,
De 6 évről az emlékek inkább pusztulnak, mint nőnek
Azért megpróbálkozom összedobni valamit
Hisz belőlem semmi sem marad itt.

Hetedikben szürke kis egérként éltem,
Minden egyes új dologtól féltem.
De hamar kinyílt ám a csipám!
Tíz percre se tudtam befogni a pofám.
Sok barátság köttetett az első három évben,
De több minden változott a másik félben
A sok seb, mit kaptam, megváltoztatott,
Attól, kitől nem vártam, s hol a legjobban fáj, ott.
Eme sérülések, úgy látszik, vonzanak másokat,
De lehet, hogy én is változtam már sokat
A sebekkel szereztem új, jobb barátokat,
Kár, hogy eddig ők nekem nem számítottak..
Évi, a megértő, Zsuzska, a cserfes,
Tiky, az iker, Noémi a csendes.
Sosem adnám e négy embert egyért,
Ha nem is teljesen, valamelyest mind ért.

Mindennapi rész számunkra a humor,
Délutánonként meg a sörízű mámor.
Azért tanulni se ártana néha,
De a diák - én is - erre sokszor léha.
Inkább élveztem fiatalságomat,
Mint tankönyvekkel foglalkozzam sokat.
És míg suliban tengetem a napokat,
Addig Lili-Zsuzsi-kombó szórakoztat.
Te jó ég, milyen hülyék azok ketten!
Pláne, ha agyuk ugyanarra kettyen.
De a fenti vonatkozik a többiekre is,
A sok jó poén, főleg a czakó zsuzsis...
De azért a fiúk sem piskóták!
Bár néha megoszlanak a kvóták.

És most! Jöjjenek a pillanatok,
Melyekre elmémben visszapillantgatok,
A farsangi készülődés, a sima órák
És kirándulásokon is mindenki jól járt
De kétség kívül a legjobb volt a kampány,
A győzelem ereje szívünkben kalapál,
A szünetek se voltak ám semmik!
Sajnos nem lehet visszahozni semmit...

Hogy fogom én ezt a hat évet visszasírni...
De ezt ebbe a versbe nem tudom beleírni.

Én vagyok a zaj, ki a némaságot hozza,
a csend vagyok, ki a hangzavart okozza;
ha társam van a bajban, elzavarom,
ha társtalan vagyok mégis őt akarom.
Humoromban sokszor mondok komolyat,
vidám vagyok, de kutatom a komorat;
én vagyok a sötétség, ki lopja a fényt,
fehér vagyok, ki ontja a feketét,
a fény, ki elvakít s sötétet hoz terád,
a pillangó, ki csontodról minden húst lerág.
Hogy rosszat kapjak, adnom soha nem kell,
de minden csepp jóért a lelkemből veszek el.
Mozdulataimból kitalálhatsz mindent,
mert mindketten tudjuk, mi köt össze minket,
de magamhoz nem láncol semmiféle kötél,
nem tudom, mit teszek...hát ezért szöktél!
Lehet, ki tudod számolni az életem,
de jómagam sem tudom, ilyen mégis hogy lettem...
Csak feltörnek a gondolatok, ki tudja, mit teszek,
egy dolog biztos: önmagamban elveszek,
mert én leszek a zűrzavar, ki hozza a rendet,
a szabály, aki káoszt is teremthet,
mint víz, mikor kezeid közül kifolyok,
de szilárd jég is, gőz, mi tűz fölött lobog,
a lágy kő, mely simít s a selyem, mi vág,
a lég melyben felforrsz, a sebet hűtő láng.
Rettegek, ha nincs mitől; ha van, félek
amíg vagyok, pusztulok;ha meghalok, úgy élek.
ahogy folyik életem, abban lelem halálom,
örökre lecsukott szemem nem lesz más, csak álom.

(Viad Hairr nyomán.)

Vajon nem volna-e sokkal könnyebb,
ha jég-szememben nem fagynának a könnyek?
ha arcomon végigfolyva,
s bánatomba fulladva, fojtva,
elterülnék kék kövezeten,
és csendesen magamban könnyezem.
Óh, milyen jó volna sírni már,
de dermedt lelkemből nem folyik az ár;
mi bennem van, csak fagyott patak,
belőle cseppek ritkán szakadtak.
Óh de szörnyű volna mégis sírni,
hisz nem tudnám hogyan elbírni
azt a fájdalmat, a kínt,
mit ti nem láttok itt kint.
Hisz a mosolyom is fagyott már rég,
bennem csak a puszta gyűlölet ég.

Haladjatok, emberek!
Menjetek, menjetek!
Ne lássa a szemetek,
Mit rejtegetek.

Menjetek már emberek!
Szenvedek, remegek,
Hozzá semmi közötök,
De ti csak jöttök és jöttök.

Ne nézzetek, emberek,
Látványom oly remek?
Haldoklom és vérzek,
És ti csak néztek, néztek.

Mit tesztek majd emberek,
Csak néztek s mentek?
S ha összeomlok végleg
Csak egy kérdés: tényleg?

Hé, mi lesz már, emberek?
Közelebb jönni nem mertek,
Csak bámultok kíváncsian
És csendesen nyöszörgök: mi van..?

Bemutatkozván Tóth. B... vagyok,
Rám édesanyám egy nagy örökséget hagyott.
Úgy hívott engem jó barátom, Pista* is,
Hogy nemzetszocialista kiskavics.
Grammar Nazinak hív néhány értelmes ember,
Bár a bakancsom miatt kötözködni nem mer.

Kezdésképp megjegyezném, ez egy útirány:
Többek között elipszilonos 'ly'-khez is: sirály!
Jönnek majd a hiátusok, meg a szótövek,
Lehet, hogy kikerekedik egy szép hosszú szöveg.

A rólát soha nem írtuk úgy, hogy 'rolla',
Rolling-rolling fel a domboldalra!
Jegyezd meg kérlek, nincs olyan, hogy 'tölle',
A hátamon ettől a hideg futkároz föl-le.
Olyan se létezett soha, hogy 'nálla',
Ezért bálnával szívesen szerettetnélek análba.
Miért mondod így: 'szöllő', 'jappán', 'szallag'?
Óh, az ilyen kiejtés - hát még írásban! - sallang!
Két lábon állsz és két füllel hallasz
Jobbik esetben, ha nem vagy ilyen mamlasz;
És szép időben napsütésben az ég is kékell,
A ringó fű meg zöldell: itt minden két 'l'.

Másodsorban: figyeld mindig a szótövet!
Így tudni fogod, mit milyen toldalék követ.
Képző, jel, rag, így van ez szép sorban
Jegyezd meg, mert ha nem, elveszel nyomban.
Minden szó egész-ség-telen-né válik,
Ha a toldalékok között van pár lik.
Nem mindig lép érvénybe a kiesés törvénye,
Többre mész ezzel, nem sodrod magad örvénybe.

Szóljunk most a hiátusról, ez sem mindig érvényes
A milyen-ben a 'ly' mindig is erélyes.
De a miért-ből a 'j' bizony hiányzik,
És a teából is a hiátus miatt hiánycikk.
Lehetek most bármennyire kiábrándító,
De a kakaó bizony 'j' nélkül írandó...

Versem most egy nagy kedvencemről fog szólni
Hogy a j-ly különbséget hogyan kell tolni.
Sújthatsz súllyal és fojthatsz folyóba,
Most vetlek majd bele mindenféle jóba.
A muszájt mindig is pontos 'j'-vel írták,
Ezzel is az elipszilonost ignorálták.
Minden egyes tejtermék is pontos 'j'-vel írott,
Vajon a "milyen" miért 'ly' nélküli itt-ott?
Meg lehet tanulni ezt a magyar szabályt:
Ha nem néz ki szépnek, kezdd újra, vagy mondj "állj"-t!

A földrajzi nevekkel mindig is volt probléma,
A kötőjelek, a nagybetűk és egyéb sok más séma:
A Margitsziget egyben van, a többi sziget kötőjeles
A Duna-Tisza közét mindenki így írni köteles.

Lenne még sok írnivalóm, de itt és most befejezem,
Ha túl sokat mondok, a végén még lefejezel.
Nagyon szépen kérlek, tanuld a magyar nyelvet!
Ha nem, hát éttermi késsel kivágom a nyelved...
                                                        muhahaha...


*fiktív személy.

Cím nélkül:

Messze még a vég,
Utunk indult rég,
A vers közben álmos leszek,
Nem tudom befejezni a rímeket
Csikkszag csiklandozza orrom
Tüdőm nikotintól egyre csak forrong
Tesóval ülök itt egy padon
Megeszi a szenyám, de full leszarom
Érettségi után belecsapunk a lecsóba
Majd nyáron ugrálunk a Fertő-tóba.

Halott Múzsa

Ennyi volt, vége már, meghalt a múzsa
Versíró képességem a Semmi köti gúzsba
Nincs miről dalolnom, elszállt az ihlet
Vele szállok én is, csak repülni taníts meg!
Folyót szánt arcomon a legördülő könnycsepp
Valamit adj nékem Múzsa, kérlek, tölts meg!
Halott vagy, bár hozzád szól az imám
Semmi nincs már bennem, semmi, csak a hiány...
A Túlvilágról, könyörgöm, küldj nekem egy jelet:
Nélküled, Múzsa, nem élem túl a jelent.

Óda Cz. Zs.-hoz
- és egyéb testrészeihez -

Ülök egy padon, narancsot eszem
És e helyről csak Rád emlékezem
Óh, e gyümölcs mily gömbölyű!
S szememben a látvány! Gyönyörű!
Múló memoárként mozognak melleid
Kecsesen kelletted kellemes kellemid
Elmém kéjes ketrec volna számodra
Elbódítana látványod mámora
Ellágyul a szívem emlőidet látván
Ha farkam volna, kemény lenne, mint a márvány!
Mint egy madár, rebben el az emlék,
Hova lehetne ennél szebb még?
Jössz és én látlak, óh, de gyönyörű
A narancsot eldobodom, mert van még gömbölyűbb!

:DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD

Külsejében félelmetes,
Szívében becsületes;
Azért, kit szeretett, képes volt bármit megtenni,
Mégis: soha-soha nem ismerte senki...

Vers. Hm. Írni kéne valamit.
Nincs gondolat, mi betűt alakít.
Kiüresedtem. Nincs bennem semmi.
Nincs vér, mit lapra lehetne kenni.
Könny sincs, mi szívemből csorogjon,
Csak egy világ, mit hagyok, hogy forogjon.
"Kell egy inger, egy hatás"?
Dehogyis. Semmiből kell egy rakás.
Ha nem hat rám semmi,
Nem kell elmenni, vagy tenni
Azért, hogy jó legyen: elég jó nem érhet,
Ember tökéletesen nem élhet;
Valaki még annyira sem, mint mások,
Hisz én is csak magamból mászok,
Előbújnék magamból, mint kiscsaj a kútból
De elegem van már a sok kiútból.
Miért kellene küzdenem? Normális életért?
Jaj, hagyjad már az elcsépelt véleményt!
Felesleges harcolnom: ha nyerek is vesztek.
Ha biztos vagyok tervemben, naná, hogy tévesztek.
Lehetnék én költő, rajzos, vagy zenész...
Nem leszek én semmi. Na, kérlek, ne nézz!
Mit is tehetnék egy szebb lét reményében?
Bevégzem e verset szépen csendben amen.

Mint ágtól a levél, lehulltam
nem, nem feledhetem a múltam
ragaszkodnék, mint ághoz a levél
de tudom, te semmit sem tennél
csak taszítasz; ősszel a klorofill
az erő elillan, nyoma sincs.
  Kemény földre érkeztem
   - a hideg valóságba
  nem tudom, mit vétkeztem
   - csak nézek a Magányra
egyes egyedül.

Mint ághoz a levél, úgy lennék!
De mint ágtól a levél, mennék...
El messzire, vissza soha nem térek
sehol sem jó, rohannék, félek
mi lesz velem, ágtól levél
fagyott világomba csöpög le vér.
  Mennem kell? nincs hova.
   - növessz majd új levelet.
  itt ez a kis sötét szoba
  - kiszúrom a tágra zárt szemeket -
vakvágányon.